Training managerként a tanfolyamok ügyeit, cég dokumentációit a hátán vitte, mindent magára vállalt. Fáradhatatlanul kezdeményezett, mindig voltak újító ötletei. Hatalmas teherbírással rendelkezett.
Szakmai tájékozottsága rendkívül széles volt.
Bármilyen szakmai kérdéssel fordulhattunk hozzá, segített a műszaki rejtelmek megfejtésében.
Óriási élettapasztalattal rendelkezett, sok élményt szerzett itthon is és a világ számos táján, ahol megfordult, így szabadidőnkben, összejöveteleken, szívesen hallgattuk történeteit.
Már rég volt, de bennem örökre megakadt az emlék. Bristolban jártunk angol nyelvtanfolyamra egy egész hónapot töltöttünk ott. Egyik alkalommal csapatostul sétáltunk a városban. Egyszer csak egy előttünk haladó középkorú nő hirtelen összeesett, talán az eszméletét is elvesztette, már nem emlékszem. Mindenki megrémült, ledermedt a közelében. Szó szerint mi is. Hogyan segíthetnénk, idegenek vagyunk, nem beszélünk jól angolul... de nem így Gábor. Azonnal odarohant, segített, mentőt hívott még mielőtt a helyi járókelők eszméltek volna. Nem maradt közömbös, mindig segítőkész volt és nem csak szavakban, de tettekben is.
Nagyon pozitív kisugárzású ember volt, én azt mondanám, hogy a cégünk motorja két évtizeden át. Ami bennem folyamatosan motoszkált, hogyan lehet valaki ennyire szellemileg friss, mint amilyen ő volt. Rettenetesen gyorsán látta át az új rendszereket, és nagyon gyorsan adoptálta az új technológiákat. Ki kell mondanom, hogy az eszét és az elhivatottságát nagyon irigyeltem tőle.
Én "nullkilométeres" kezdőként léptem ebbe a közösségbe, minden érdemi szakmai tapasztalat nélkül. Halványan, de még emlékszem az első kb. fél évre, ahogy Gábor a repülőgép tűzvédelmének rejtelmeit magyarázta, és be kellett még ülnie az óráimra, felügyelet gyanánt. Minden egyes alkalommal alaposan összeszedett véleményt kaptam, hogy épülésemre szolgáljon. Ha emlékezetem nem csal, meghosszabbítók végeláthatatlan ismétlődései tették ki az "egyedül repülés"-ig szükséges órák nagy részét, ami monotonitásával bizonnyal igénybe vette az Ő türelmét is, de lelkiismeretesen végigvezetett azon az úton, hogy egyszer majd én is teljes értékű mérnök-tanár lehessek. Röviden, nemcsak szakmai, de pedagógiai ismeretet is kaptam Tőle. Amikor pedig a szélestörzsű gépekre való felkészülésem kezdődött, örömmel választottam a futóművet, így az egyetemen teljesen kimaradt szakterületet Tőle sajátíthattam el.
Mi jut eszembe, ha Gábort akarom felidézni?
Sok féle arca volt, ezek néha egymásnak is ellentmondóan jelentek meg, de soha nem érezte azt az ember, hogy ne lennének őszinte, belülről fakadó dolgok. Néhány példa erre:
Kritikusan szemlélte a világot, elvárta magától, másoktól is a legjobb teljesítményt. Ha ezt nem kapta meg, akkor szóvá tette, de mindig ügyelt arra, hogy ezzel ne bántson meg senkit. Lelke mélyén talán belátta; magasra tette a mércét.
Nagyon higgadtan kezelte az olyan helyzeteket, amikor valamilyen vitában, döntésben nem az ő elképzelése érvényesült. Ha a többség, a közösség érdeke úgy kívánta, fegyelmezetten beállt a sorba, de járta tovább a maga útját, ha ezzel kárt nem okozott. Ez az önfejűség, makacsság is jellemvonásai közé tartozott.
Kiegyensúlyozottság, önfegyelem jellemezte, miközben hallottunk tőle szitokszavakat is. Fontos tudni, ezek soha nem irányultak a körülötte lévő emberekre, hanem mindig helyzetekre, jelenségekre.
A segítőkészség és jószívűség ezer példáját adta élete során. Sokszor láttuk, hogy hogyan teszi félre a neki fontos tennivalókat, csak azért, hogy mások problémáját megoldja. Ez olyan fokú belső késztetés volt nála, hogy azok is kaptak tőle segítséget, akik talán meg sem érdemelték.
Bátor, merész ember volt. Nem félt az újtól, sőt mindig arra biztatta környezetét, hogy ne üljünk a fenekünkön, vágjunk bele új dolgokba, és vállaljunk kockázatot a siker érdekében. De mesélt néhány esetet, amikor a merészségéért nagy árat fizethetett volna, és csak a jó szerencse óvta meg ettől.
Munkabírása legendás volt. Sok-sok éven át vitte hátán az oktatási cég napi munkájának irányítását, miközben tanított is, így tanárként ugyanannyi munkát el kellett végeznie, mint a többieknek. Azonban amikor úgy érezte, ebben a kettős szerepkörben már nem tud maximális teljesítményt nyújtani, az oktatási vezetői munkáját átadta.
Beszélni kell még a kisugárzásáról. Ez elegye volt a mások iránti tiszteletének, a hatalmas szakmai tudásának, a fanyar humorának, és számos, nehezen megragadható értékes tulajdonságának. Ez a kisugárzás dolgozói közösségünk szellemiségét a mai napig meghatározza. Ha ezt megőrizzük, Gábor mindig velünk lesz.